A vizsgált tárgy: Eleanor H. Porter - Az élet játéka
Eredeti mű: Eleanor H. Porter: Pollyanna
Eredeti megjelenés éve: 1913
Szent István Társulat
Budapest, 2001
190 oldal
puhatáblás
ISBN: 9633610990
Fordította: Forscher Irma
Illusztrálta: Róna Emy
Mit kíván a vádlott mondani?
Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát – szinte játszva. Mondanivalója – hogy örömre születtünk a világra – mindig és mindenütt érvényes.
Mit kíván a felperes mondani?
Azt kívánom mondani, hogy varázslat. és azt, hogy méz. Kacagás. Szaladgálás az esőben.
Egyszerűen nem értem. Fiatal vagyok, de már természetemből adódóan sem tudom felfogni, hogy hogyan képes ilyen szintű boldogságra valaki.
Tulajdonképpen azt sem tudom eldönteni, hogy ha a közvetlen környezetemben élne Pollyanna, idegesítőnek tekinteném-e, vagy sem.
Arcon vágott a boldogság, ha lehet így fogalmazni.
Amikor elkezdtem olvasni, hirtelen összekevertem Polly nénit (a kislány nagynénjét) és Pollyannát. Azt tudni kell, hogy Polly néni rettentő negatív. Épp ezért nem is értettem ,hogy ebből miként fog kisülni valami jó. De igen, győzött a... hát én nem tudom mi, valami győzött, és rájöttem, hogy itt kérem szépen Polly néni csak mellékszereplő.
Még valami. Olvastatta magát. E-könyv formátumban olvastam, és így nem nagyon érzékeltem, hogy mennyi van hátra és mennyi előre, de két óra olvasás után már a felénél jártam. Persze nem is valami óriási nagy terjedelmű könyv, de meglepett.
Tehát Pollyanna fenekestül forgatta fel a városlakók életét a "játék" segítségével, és én csak olvastam, és olvastam, és nagyon a vége fele jártunk, amikor történt egy nagyobb kaliberű dolog.
Namármost. Ez egy gyermerkkönyv, azzal tisztában vagyok. Vagy inkább ifjúsági. És éppen ezért a sok kérdőjel mellett ide is lehetne biggyeszteni egyet. Ugyanis az írónő a fejezet közepére tett két mondatot (sőt, talán még külön bekezdés sincs neki, csak az egyikben megemlíti mellékesen).
Ismét csak kérdések és kérdések, hogy szándékosan nem akarta leírni a tragédiát, vagy csak úgy érezte, nem tudná olyan drámaira megírni, hogy átjöjjön az olvasónak, vagy akkor most mi?!
Ez azóta sem értem, de szinte eltörpül a sok pozitív dolog mellett.
A Polly nénivel való kapcsolata, jobban hasonlított egy fadarabhoz, mintsem egy igazi kapcsolathoz. NEM az írónő hibája, sőt, nagyon jól bemutatta, hogy milyen különböző a személyiségük, és ezért nem tudnak közeledni egymás felé. És bár igen, mindenkinek szüksége lenne egy ilyen boldogság-bombára, de a szívem mégis inkább Polly nénihez húz, ha választani kell. Persze a vaskalapossága néha már zavaró, de azért mégis.
A Pendleton-eset is inkább volt szórakoztató, mint bármi más, de ha nekem kellett volna egy zsémbes ember szívét melengetni, hát, John úr talán még mindig a sötét lakásában kuksolna.
Nancy is rendes lánynak tűnik, és az ő szívében is sok.sok szeretet van, megérdemli a boldogságot.
Dr. Chiltont nagyon megkedveltem, igazi mindig-mosolygós-doktorbácsi, aki mindenkinek segíteni akar, de közben őt magát is meg kéne menteni néha. És pont ezért volt jó Pollyanna cserfessége.
A városlakók is nagyon szimpatikusak voltak, azt kell, hogy mondjam, ebben a könyvben egy darab olyan rész, vagy szereplő nem volt, akit/amit ne lehetne legalább egy kicsit szeretni. Vajon mennyi lelkierő kell ahhoz, hogy ennyi embert rávegyen valaki a boldogságra?!
Szerintem leírom nektek az "játék" szabályait.
Bármi történik veled, mindig keresd benne a jót, és tudd, hogy lehetne rosszabb, sőt, van akinek már most is rosszabb, mint neked.Elvileg bele lehet jönni, a legkeserűbb hölgyike is tudta látni a jót a rosszban, de szerintem akkor is nehéz játék.
Az itt található idézet viszont nagyon igaz.
A magyar kiadásban én így találtam meg: "Hát lélegezni akkor is lélegzem, ha olvasok, vagy főzök, vagy varrok, dehát ez még nem élet! Hiszen akkor is lélegzem, Polly néni, amikor alszom! Az ember akkor él, amikor azt csinálja, amit örömest csinál: ha odakint játszhatok, ha olvasok – persze nem fennhangon – ha hegyre mászom, vagy Tom bácsival, vagy Nancyval beszélgetek a kertben, vagy ha kicsit csavaroghatok azokban a gyönyörű utcákban, amelyeken át idejöttem, bekukkanthatok a házakba és megismerkedhetem az emberekkel, akik a házakban laknak. Ha ezt csinálom, akkor élek!"
Érdemes átböngészni a molyon az idézeteket, néha csak megmosolyogtatnak Pollyanna aranyköpései, de olyan is van, amikor mélyen elgondolkozol mindenen, mert olyat mondott a kislány, hogy a szád is tátva marad.
Na, akkor értékeljünk!
A vádlottat bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
- nincs szereplő, akit ne lehetne megkedvelni
-faltam az oldalakat
-ennyi pozitivitást!
-el kell utána gondolkodni az életen
-ha pollyannásan látod a világot, akkor... akkor majd egyszer látogass meg!
Az ítélet: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése