Kötelezők #3 Bilbó bácsi kalandjai

Sziasztoook!
Ma egy olyan könyvről hoztam bejegyzést, aminek az íróját talán mindenki ismeri.

A vizsgált tárgy: J. R. R. Tolkien - A Hobbit

A vádlott adatai:
Eredeti mű: The Hobbit
Eredeti megjelenés éve: 1937
Ciceró kiadó
Budapest, 2011

376 oldal 

keménytáblás 

ISBN: 9789635397648 

Fordította: Szobotka Tibor, Tótfalusi István, Füzessy Tamás

Mit kíván a vádlott mondani? 
Ha megmozgatják a fantáziádat az oda és vissza történő utazások, amelyek kivezetnek a kényelmes nyugati világból, a Vadon szegélyén túlra, és érdekel egy egyszerű (némi bölcsességgel, némi bátorsággal és jelentős szerencsével megáldott) hős, akkor ez a könyv tetszeni fog, mivel épp egy ilyen út és utazó leírása található benne. A történet a Tündérország kora és az emberek uralma közti réges-régi időkben játszódik, mikor még állott a híres Bakacsinerdő, és a hegyek veszéllyel voltak tele. Az egyszerű kalandozó útját követve útközben megtudhatsz (ahogy ő is megtudott) – ha még nem ismernéd mindezeket a dolgokat – egyet s mást a trollokról, koboldokról, törpökről és tündékről, s bepillantást nyerhetsz egy elhanyagolt, de lényeges időszak történelmébe és eseményeibe. Mert Zsákos Bilbó úr számos jelentős személynél járt; beszélt a sárkánnyal, a hatalmas Smauggal; és akaratán kívül jelen volt az Öt Sereg Csatájánál. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel ő egy hobbit. A hobbitok fölött a történelem és a legendák mind ez idáig átsiklottak, talán mert rendszerint többre tartják a kényelmet, mint az izgalmakat. Ez a személyes visszaemlékezések alapján készült beszámoló, amely Zsákos úr egyébként csendes életének egy izgalmas évét írja le, azonban képet adhat erről a becses népről, akik (úgy mondják) manapság megfogyatkoztak. Mert nem szeretik a zajt.

Mit kíván a felperes mondani?
Az úgy történt, hogy ebben a nagy melegben szinte létezni sem volt kedvem,szóval a könyv eleje alig-alig csúszott. Aztán megembereltem magam, és kiválasztottam a legjobban szellőző helyiséget. Innentől kezdve a könyv is jobban érdekelt (ezek szerint a hőmérséklettől függ a kedvem(?)...). Na jó, ha pontosan akarom kifejezni magam, faltam a lapokat.


Egyszerűen el sem tudom hinni, hogy Tolkien bácsi ilyet írt. Az egész annyira megszervezett, az utolsó mellékszereplőről is tudjuk, hogy hol él, kik a felmenői, stb. A térképek is elképesztőek (az én példányomban minden ötödik oldalon volt egy :D), hihetetlen, hogy mennyire masszívan van felépítve ez az egész világ. Semmi ellentmondás, semmi, amibe bele lehetne kötni, pedig a fantasy regényeknél gyakran nem figyelnek az írók, és először csak egy bökkenő van, ami aztán egy óriási tévedés-heggyé alakul át.
Szóval. Azt szerettem volna mondani, hogy nagyon tetszett. Mármint úgy az egész. Oké, természetesen voltak benne részek, amiket átugrottam volna, de ezek kevesen voltak, meg amúgy is, ezekért kárpótlásul rengeteg olyan fejezet volt, aminél csak úgy pörgött a szemem, nem bírtam kivárni, hogy mi fog történni.
Talán ezért sem akaródzott annyira az az első rész, pedig fel kell valahogy vezetni a dolgokat,nem csak úgy, puff, bele a lecsóba, erre már rájöttem. Egyébként meg úgy sajnáltam szegény Bilbót, csak jönnek és jönnek a törpök, ő meg éhen marad (sikerült megfognom a lényeget, tudom, tudom... :D) Ráadásul nem tud nyugodtan, teljes magányban éldegélni a házában mert mindenféle idegen zargatja. Személy szerint ez a rész viselt meg a legjobban, és sem bírom, ha az egyedüllétemet megzavarják holmi hívatlan varázslények.
Ha jól számolok, akkor körülbelül 1 évig tart az utuk. Elvileg el kéne különülnie a dolgoknak, de nekem teljesen összefolyik, és nem sok kicsi kalandra emlékszem, hanem egy nagyon-nagyra.

Teljesen el fogok kanyarodni a tervemtől, miszerint a könyvet véleményezem, de meg kell hogy említsem, oda meg vissza vagyok Gollam-ért. Lehet, hogy ennél a könyvnél még nem jött át, hogy ő gonosz, vagy tényleg nem gonosz (le leszek fújolva a színpadról, de én sem filmen, sem sehogy nem kerültem közelebbi kapcsolatba Tolkien műveivel. Egészen a tegnapi napig azt hittem, hogy a hobbitok néznek ki úgy, mint Gollam). Egy szó, mint száz, én bírtam a kis fejét. :)
Oké, ha már így megbontottam a rendet, akkor folytassuk a többi szereplővel, már mindegy.
Bilbó volt a főszereplő a kedvencem. Valahogy ő tűnt a legelesettebbnek, és mégis ő csinálta meg a dolog nagy részét. És mégis alig kap dicséretet. Pedig mindig kihúzta a pácból a törpöket, és ő "szerezte meg" a gyűrűt is.
Gandalf nekem olyan semmilyen volt. Segített nekik, stb, viszont én nem találom szimpatikusnak. (ó, még egy dolog. Csak szerény személyem olyan ....hmmm, elvetemült, hogy úgy képzeli el Gandalfot, mint ahogy Moloch néz ki a Macskafogó 2-ben??)

A törpök: Thorin, brr. Ezzel remélem ki tudtam magam eléggé fejezni. Viszont a többiek egészen rendben vannak, ők is próbáltak segíteni Bilbón, kedvesek voltak vele, nem hagyták hátra. Fili és Kili
nekem már örökre 'a két Kifli' marad... :D

A mellékszereplőkről nagyon nem akarok fecsegni, csak még valami. Itt a Tündéket nem valami barátságosnak tüntetik fel, pedig elvileg (amennyit én hallottam) a Gyűrűk Urá-ban ők a jó oldalon állnak (ha vannak egyáltalán oldalak). De akkor miért kötözik meg a törpöket?! Hjaj, na mindeeeegy! :)

Értékeljüüünk!

A vádlottat bűnösek nyilvánítom az alábbi pontokban:

-izgalmas

-teljesen bele tudod magad élni a szereplők helyzetébe

-tökéletesen van felépítve (mind a történet, mint pedig az egész világ szempontjából)

-meg amúgy is kihagyhatatlan

-(és végül, de nem utolsó sorban:)

Hát nem édes??? :)

Az ítélet: 5/5

Ó, emberek, holnaptól megnyitja kapuit az egy hetes meglepetés sorozatom, remélem tetszeni fog nektek! :)

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést, jó szórakozást mindenkinek! :)