Méhecskék a sulibaaan

Heló! :)
Azta, egyre rosszabb vagyok a bevezető szövegek írásában... Vagy csak túl korán van. A mai bejegyzésben egy újságíró első könyvéről lesz szó. Éééés, hmmm, na jó kezdjük.

A vizsgált tárgy: Gill Hornby- Méhkas

A vádlott adatai:
Eredeti mű: Gill Hornby: The Hive 
GABO kiadó
2014

452 oldal

ISBN: 9789636898595 

Fordította: Gázsity Mila

Mit kíván a vádlott mondani?
MÉHKIRÁLYNŐBŐL CSAK EGY LEHET
A Szent Ambrusban újabb iskolaév veszi kezdetét. Miközben a gyerekek az osztálytermekben sajátítják el az ismereteket, anyáik is komoly leckékben részesülnek. Sokat tanulnak például a barátságról. Az árulásról. A közösség törvényeiről, a hatalom múlékony voltáról… és arról, hogyan érhetik el, hogy őket is meghívják a többiekkel ebédelni.
BEATRICE – idén is vitathatatlanul ő a méhkirálynő, aki isteni jogon uralkodik a pénzgyűjtő akciók szervezése felett… ahogy tavaly, és nyilván az összes ezt követő évben is.
HEATHER – annyira vágyik arra, hogy ő is beszállhasson a feladatokba, annyira vágyik arra, hogy felfigyeljenek rá, annyira vágyik arra, hogy tartozhasson valahová.
GEORGIE – annyira vágyik egy cigarettára.
És RACHEL, aki kellő távolságot tartva tanulmányozza mindannyiukat, ám hamarosan rá kell döbbennie arra, hogy milyen keskeny mezsgye választja el a másokon derülő megfigyelőt és a szerencsétlen számkivetettet.
A Méhkas végtelenül jó humorral, éles szemmel megírt történet, amely női barátságokról és hatalmi játszmákról szól, valamint arról, milyen örömökkel és kockázatokkal (na jó, főleg kockázatokkal) jár az, amikor valaki igyekszik megtenni mindazt, ami csak tőle telik.

Mit kíván a felperes mondani?
Amikor lekaptam a könyvtárban az "Új könyvek" polcról, szerencsére nem számítottam egy világot megváltó remekműre (sem a borító, sem a fülszöveg alapján). Végig olyan Született feleséges érzésem volt. Teljesen arra számítottam, hogy óhh, egy nap alatt kiolvasom. Ühüm, hát ,ez nem nagyon jött össze. Nem mintha olyan nehezen emészthető lenne, de, ha őszinte akarok lenni, voltak benne unalmas részek. Konkrétan a háromnegyede. Így nézett ki a dolog: uncsi, uncsi, uncsi, iciripicirit gördülékenyebb, uncsi,uncsi, okés, uncsi. Olvastam, voltak benne szavak, lapoztam, újabb szavak, de nem jutott el az agyamig. Csak üres rizsa, Szent Ambrusos anyukák magasröptű gondolatai. Amikre én nem igazán voltam kíváncsi.
Lássuk csak, volt benne egy csomó abszolút felesleges és nevetséges konfliktus. Voltak benne kétszínű anyukák. Pár mellékszereplő, akik szintén tök feleslegesek voltak. Úristen, annyira nem forog az agyam...
Oké, a szereplőkről is kicsit:
Georgie -  Csak szerintem volt ő az egyetlen normális?! A családját imádta, mindenben segítette őket, és magasról tett a fontoskodó anyucikra. Ez a bárhol vagyok is, ki tudom zárni a többieket dolog nagyon tetszett, bár neki is voltak elmélkedős részei, amik pont annyira voltak unalmasak, mint a többiek hablatyolása.
Rachel - Hmm, ha jobban belegondolok, talán, még ő is belefér a normális kategóriába. Régen, ugye jóban voltak Beával (ő a volt méhkirálynő), aztán kihullott a csapatból, amikor elhagyta a férje. Hála istennek, ugyanis így lett egy otthoni igazgató bácsija, meg egy Georgie barátnéje. Főnyeremény.
Joanne - Kicsit  Jinx jut róla eszembe az Ötödik Sally-ből. Az elején úgy indult, hogy jó fej lesz, ilyesmik, aztán rejtélyesen eltűnik (oké, nem rejtélyesen, de akkor is) és csak a végén tér vissza. És akkor sem sziporkázik valami óriásit.
Bea- Bloa. A Kamu Állásával együtt eltűnhetne egy barlangba. Meg is érdemelte, ami a végén történt.
Colett, Clover, meg az ilyenek - Tök feleslegesen foglalták el az oldalakat.
Bubba - Ő is. Nagyon büszke magára, közben meg annyi agya van, mint egy légynek.
Heather - A másik rendkívül okos hölgyike... Mindenbe beleüti az orrát, Beáékhoz akar csapódni, aztán, amikor ők már "nem menők", Georgie-ékkal/kel(???) akar lógni.
Melissa - Elég kedves teremtésnek tűnt. Róla sem sokat hallottunk. Nem is baj.

Mivel nem volt cselekmény, így spoilerezni sem tudok.
Egyébként a hangulata jó volt a könyvnek, meg volt pár vicces rész benne (Monomellű Pamela :D), csak hát, végtelenül unalmaaaas volt. Sajnos írni sem tudok róla semmit. Úgy bánt, hogy itt szenvedek vele egy fél évig, és még egy rendes vélemény sem tudok írni... Ígérem, kitalálok valamit kárpótlásul! :D

A könyvet bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:

- unalmas (uncsii, uncsiii, uncsiiii)

- egyébként jó kis hangulata van

- jól ábrázolja a "Szülői munkaközösség" hierarchiáját

- DE, kiderül, hogy vannak még nem buzgómócsing, nyalista anyukák

- elsőkönyves újságíró tollából származik, és ahhez képest végl is, nem is rossz

Az ítélet: 2,8/5

Oké, szóval nemsokára jövök valami meglepivel, addig is legyetek jók, gyerekek!:)