Kötelező olvasmányok #1

Ismét nem jön az ihlet a bevezető megírásához...
Új rovat. Nyolc rész. Első rész. Csapó!


A vizsgált tárgy: Szabó Magda - Abigél

A vádlott adatai:
Eredeti megjenési éve: 1970
Szépirodalmi kiadó
Budapest, 1982

362 oldal 

ISBN: 9631520528

Mit kíván a vádlott mondani? 
Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

Mit kíván a felperes mondani?
Első rész - vélemény: Sokáig nem szerettem volna elolvasni a könyvet, és amikor elkezdtem olvasni, az első 20 oldalig utáltam. Nem kell kifütyülni a színpadról, mindjárt elmondom, hogy miért. Nagyon érzékenyen érint, ha a főszereplőt rossz dolgok érik. (Persze, csak ha szeretem az adott karaktert) És, ugye Ginát előszöri is akarata ellenére viszik el egy leányotthonba (súlyosbító körülmény, ugyanis felfordul a gyomrom a szigorú kolostoroktól), valamint (egy újgyerektől elfogadható hiszti után) kiközösítik a lányok. Mégis minek olvastam volna el, ha csak felidegesítem magam rajta.

Tovább.
Amikor túllendültem a fent említett részen, már imádtam olvasni, faltam a szavakat. (Azt hiszen, ez volt az a könyv, amit a leggyorsabban olvastam eddigi életem során. Ha összeszámoljuk, olyan 3-4 óra lehetett az egész könyv.)

Férjhez menés: What the hell?! Ezért mondom, hogy nem jók ezek a bentlakásos iskolák... Olyan ingerszegény környezetben nevelkednek a lányok, hogy hozzámennek egy évre egy térképhez/terráriumhoz/festményhez/könyvhöz. Mondhatja nekem mindenki, hogy milyen cuki, meg romantikus... Az antiromantika énem kiszabadult, és nincs megállás.
Ráadásul, hé, mi az, hogy még a jelképes férjhez menést sem engedik itt?! Oké, hogy hülyeség, de na! Áh! Hagyjuk.

Miután visszaközösítették  visszafogadták Ginát, már egész normális a hangulat, és lassan, de biztosan (Ginával együtt) megszerettem az ottani életet.
Nem értem, hogy miért nem szerette a lány Kőniget... Én az elejétől fogva nagyon bírtam. Zsuzsanna végig ellenszenves volt, de egy kicsit sajnáltam, olyan kis szerencsétlen szegény. Kalmár pedig maradt semleges, az igazgatóval és a diákokkal együtt. Azt sem értettem, hogy Horn Micit miért gyűlöli annyira... Örülhetett volna, hogy valaki "felrázza" a lányokat a szürke hétköznapokból.

Ééééés, váháhháháá, az elejétől kezdve tudtam, hogy Kuncz Feri egy csaló!!! (Na jó, ez így nem pontosan igaz, de azért sejtettem...)

Én úgy sajnálom, hogy végre bele tudott rázódni a matulás mindennapokba, erre kiszakítják őt a környezetéből... Olyan összetartó ki csapat alakult ki az osztályból, minden kis titkukat megosztották egymással, szövetségesek voltak, nővérek, legjobb barátok...

Nem szaporítom tovább a szót, mert ez inkább ilyen olvasónapló-szerűség lenne, a lusták, gyorsan felejtők, valamint saját magam megsegítésére.

Az ítélet: 4,5/5