A mai bejegyzésünk témáját (nevezzük könyvnek) teljes tudatlanságban olvastam. Végig azt hittem, hogy az írónő külföldi. Nem lenne meglepő, ugyanis a történet Oregon államban játszódik. Aztán kiderült, hogy álnév, és a lány magyar. Úgy látszik, ahhoz, hogy írjunk egy (elég sablonos) fantasy-t, el kell utazni aznagyAmerikáig. Erre a témára még visszatérek.
A vizsgált tárgy: Dora Craiban (Papp Dóra) - Fénytörés
 |
| Bocsi a minőségért, nem találtam jobb képet :( |
Aba kiadó
Budapest, 2011
556 oldal
ISBN: 9786155033223
Mit kíván a vádlott mondani?
A tizennyolc éves Helena, akinek már hét fiatal fiú kiontott vére szárad a lelkén, Oregon államban kóborol, új áldozatot keres. Súlyos balesetet szenved, s ezáltal sorsa váratlan és sokáig önmaga számára is érthetetlen fordulatot vesz. Az évszázadok óta titkolt képességekkel rendelkező Raven család fogadja be.
Jeremy, a Látó, még őt is képes manipulálni annyira, hogy ne úgy folytassa életét, ahogy a benne lakozó szörnyeteg kívánja. Ehhez azonban már nem elegendők a Ravenek földöntúli képességei. Kell valami más is: Helena életében először szerelmes lesz…
Engedik-e a Gyógyítók, hogy ez a szerelem kiteljesedjék, vagy megpróbálják elpusztítani Helenát? És mi köze mindennek a Gyógyítók és Boszorkányok között dúló örök háborúhoz?
Tomboló szenvedélyek, pusztító ösztönök hullámain navigálja az olvasót a Helena trilógia első kötetében Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában.
Mit kíván a felperes mondani?
Kezdjük a legkisebb rosszal, a borítóval. Talán a képernyőn nem látszik, de a valóságban ez iszonyú sötét. Ha ezzel nem is foglalkozunk, a tűz... na hát az... értem én, hogy a boszorkányságot ábrázolná, de inkább csak annyit tudok róla elmondani, hogy egy kétéves rászabadult a Photoshopra. A lány meg nem tudom, hogy ki, de biztos nem Helena, mert neki hullámos vörös haja van. A háttér viszont passzol a könyv hangulatához, ezt eltalálták.
Kezdjük az elején: Helena megöl egy fiút. Az a fiú a hetedik, akit élete során meggyilkolt. Direkt. Épp keresné a következő áldozatát, amikor elütik. Bla-bla, bla-bla, a gázoló nővére történetesen a földkerekség legjobb orvosa, és meggyógyítja, de mégsem olyan nagy az öröm, mert túl gyorsan épül fel. Hmm?! Ja, hát igen, természetesen a hölgyike beleszeret Jeremybe, a fiúba, aki elütötte.
Jennifer (Jeremy nővére) azt akarja, hogy maradjon még Helena, noha ki nem állhatja. Mondjuk a két fiatal ennek végtelenül öröl, az öcsikét pedig nem nagyon zavarja, hogy egyel több, vagy kevesebb emberrel nem foglalkozik.
"...Dora Craiban, aki utolérhetetlen a tizenéves érzelemvilág ábrázolásában." Nos, én nem tagadom, hogy néha-néha elkapta a szálat, hogy hogyan is kell ábrázolni valaki lelkiállapotát, de többségében csak leírta, hogy pontosan mi is van. Ami , mint tudjuk nem egyenlő a kiváló "érzelmivilág ábrázolással".
Egy, boldogság-mámorban töltött hónap után Jer úgy érzi, muszáj elmondania, hogy ő meg a tesói Gyógyítók, Jet Ráolvasó, Jennifer, hát, csak simán Gyógyító, ő meg Látó. Látja mások lelkét.(Kivéve Helenáét khm-khmm). És manipulálni tudja az érzelmeiket. És azért van minden éjszaka rémálma, mert ő előre megálmodja a rosszat. Heló. Álljon meg a menet. Elgázolok egy lányt, kényszerítem, hogy maradjon, aztán annyira megbízom benne, hogy több évszázados titkokat árulok el neki. MIVAN? Bizonyára lemaradtam a nagy lélekábrázolásról, ugyanis én nem értem, hogy miért éreznek ekkora bizalmat egymás iránt. Miután Helena először Mary-ként mutatkozott be...
Telnek-múlnak a hónapok és Helena elárulja, hogy megölt hét fiút, erre kitört a harmadik világháború, a lány konkrétan csak fürdeni mehet ki a szobájából.
Kiderült, hogy Helena *düdüdüdü* egy Boszorkány *badum-tsss*.
A Ravenek elküldik, aztán mégsem, Jennifer annyira mérges, hogy hűha (érzelemábrázolááás), Jeremy annyira szerelmes, hogy hűha (...), Jet pedig annyira bírja haverként, hogy hűha (...... Na jó, azért Jet részei elég jól sikerültek...).
Nem, gyerekek én ezt nem fogom tovább kommentálni.
Végre mindenki tud mindenkiről mindent, na, mondom, ennyi lenne a könyv, nem? Hát nem.
Képzeljetek egy montázst a szerelmesekről, meg a barátaikról. Kétszáz oldal. Kétszáz oldalt áldoztak rá erre. Ami végül is nem akkora gond, ez a rész aránylag elfogadható volt. Jeremy meg Helena mindenen megsértődtek (de komolyan, kb. olyan szinten volt a dolog, hogy: -Tessék, rávettem a madarat, hogy üljön a kezedre. -Háh, höhh, borzasztó vagy, mindenkit manipulálsz, szakítok!), de ez sem szegte kedvem, olvastam tovább.
Jött az izgi rész, a fájt, a harc, a mindent eldöntő csata.
Nem fogom lelőni a poént, na jó, annyit mondok, hogy Happy end lesz a vége. Mondjuk ez eléggé kiszámítható. Oké, mondjuk az utolsó 50 oldalról el is mondhatjuk, hogy izgalmas volt. Még fordulat is volt benne, én nem gondoltam volna, hogy a nagy ellenség az lesz, akire legkevésbé sem gyanakodnánk, valamint, hogy ilyen szálak kötik Helena egyik volt fiújához.
A szereplőkről is mondanék pár szót.
Helena: A fülszöveg alapján egy csendes gyilkosra számítottam (olvasnék már egy ilyen könyvet...), de abszolút nem ez volt. Ennyire megváltozni is csak könyvekben lehet (ilyen rövid idő alatt). Az elején gyilkos utána meg neki van a leggyönyörűbb lelke?! Jó, rendben, mondjuk, hogy oké. Még valami. A nagy lamúr előtt sokkal szimpatikusabb volt, utána tiszta nyafi lett, mindenen megsértődött. előtte volt egy határozott elképzelése, hogy ő egyedül fog élni, független lesz, nem bízik meg senkiben. Mondom, egy ilyen lányról szóló könyvet szívesen olvasnék.
Jeremy: pffhskjghkr. Bele kellett volna szeretnem? Azért, mert a kék-összes-árnyalata színű a szeme? Mert világos a bőre? Mert mindenért hisztizik, és megsértődik, ő generálja a feszültséget és még így is szentként kell kezelni?
Jen: Eléggé olyan érzésem, van, mintha egy idősebb Szatmáry Kingáról olvasgatnék. Na mindegy, nem erről van szó. Mivel Kingát imádom, így őt is nagyon kedveltem, oké, sokszor volt makacs, meg ellenséges de, hát ez van. Még így is sokkal jobban bírom, mint Jeremyt vagy Helenát.
Jet: Óóóó, és végre, egy értelmes szereplő, akinél láttunk némi jellemfejlődést. Őt, viszont nagyon-nagyon megkedveltem, ha egy ilyen karakter lenne egy nagyon igényes fantasy-ben*, biztos, hogy felkerülne a "könyves szerelmeim" listára. Végtelenül intelligens, nem egós, kissé ügyetlen, de óriási a szíve (a sok hidegvérű rosszfiú után furcsa volt). Az már csak plusz pont, hogy végül kiállt a szerelmükért és ahogy tudott, segített Angie-nek, meg úgy általában mindenkinek.
Angie, Rodger, AJ, Lilah, Brian: Angie-t és Lilah-t kedveltem, bár idősebbek nálam, a másik szemszög miatt kicsit olyan, hmm, nem gyerekesek, hanem... gyermekiek voltak. AJ is szimpatikus volt, sajnáltam is a szülei miatt, remélem, hogy a következő réészben többet tudunk meg róla. Brian... Hááát... Hagyjuk is. Semleges. Szóval Rodge. Azon kívül, hogy a főszereplőnőnk ok nélkül imádta annyira, én eléggé bírtam. Vicces figura, végre egy nem sablon szereplő.
Végül is, a könyv első fele vontatott volt, de a végére beindult a cselekmény, szóval nem csak negatívumok voltak ám. Hajlamos vagyok hergelni magamat, ha egy ilyen értékelést írok.
*=Semmiképp sem szeretném megbántani a könyv íróját, viszont egy picit sablonos volt a történet (viszont az alapötlet nagyon is jó), és a szereplők sem voltak még annyira kidolgozva. Remélem, a Helena második részéről már csupa jó dolgot mondhatok majd el. :)
Az ítélet: 3,5/5
Négyet nem fogok adni, viszont jobb, mint egy háromésfeles könyv.
A vádlottat bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
-a fiú főszereplőtől a falat kapartam
-a lány főszereplő egész tűrhető
-az írónő 16 éves korában írta a könyvet
-a mellékszereplők kedvelhetőek
-a végére bele lehet lendülni az olvasásba
-szépek a tájleírások
Várom, hogy elolvashassam a második részét a könyvnek, arról jobbakat mondanak. Valamint nemrég jelent meg az írónő új könyve, amit eddig elég jóra értéketek molyon, és az idei nyár könyvének neveznek. Lehet, hogy csak fejlődni kellett még a lánynak, és ez a könyvön is érződik (a színvonal az elejétől nő lassan, de biztosan).
Most, hogy elérkeztünk a bejegyzés végéhez, szeretném megköszönni az egyik kedves barátosnémnak, hogy kölcsön adta a könyvet! Ezer puszi, Bogi! :)
Köszönöm, hogy végigolvastatok, ha minden jó megy, a következő kritika a Gill Horbny Méhkasáról lenne. További jó nyarat mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése