Az egy hét kihagyás miatt bocsánatot kérek, de most újult erővel tudom magam belevetni az írásba! :)
A vizsgált tárgy: Sue Townsend - Adrian Mole minden kínszenvedései (Adrian Mole 1.-2.)
Móra kiadó
Budapest, 1989
538 oldal
keménytáblás
ISBN: 9631163202
Fordította: Békés Pál
Illusztrálta: Maurer Dóra
Mit kíván a vádlott mondani?
1982. Árpilis 2. Csütörtök
Ma vagyok tizennégy éves!… Végre! Alaposan megnéztem magam a tükörben, és azt hiszem, bizonyos fokú érettséget fedeztem föl. (Nem számítva a rohadt pattanásokat)
1983. Április 2. Péntek
Tizenöt éves vagyok, de jogilag még gyermek. Nincs semmi, amit tegnap nem tehettem, de ma már tehetek. Micsoda pech!
1984. Április 2. Szombat
Manchesteri vasútállomás.
De. 10.31. Kíváncsi vagyok, mit vett anya és apa a születesnapomra.
Du. 3. Senki sem kívánt boldog születésnapot.
Du. 5.30. Vettem magamnak egy születésnapi kártyát. A belsejébe ezt írtam:
Drága elsőszülött fiunknak, tizenhatodik születésnapjára. Annyi szeretettel, amit csak az imádó szülői szív adhat.
Ui: Gyere haza, kisfiunk! Nélküled a ház szomorú és kihalt.
1984. Április 4. Hétfő
A Szent Ignatius-templom előcsarnoka
Reggel 6. Már két napja törvény által biztosított jogom, hogy cigarettát vásároljak, robogót vezessek, nemi életet éljek, és ne lakjak otthon. De furcsa módon, most, hogy mindezt megtehetném, egyikre se vágyom olyan nagyon.
Mit kíván a felperes mondani?
Óóójee. Ez az a könyv, aminek ha kimondják a nevét, elmosolyodom. Ez a könyv egy rövid kacaj.
Be kell vallanom, hogy amikor ezt a bejegyzést írtam, még nem fejeztem be a könyvet, van még kb. 20 oldal.
De. Most írni fogok.
Adrian annyira, hmm, fura, hogy már szinte túl normális. Észrevétlenül fogytak el a lapok, pedig elég sokáig nem akartam elolvasni, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve lekaptam a polcról.
Vicces olvasni már "kínjait". Ő a legkomolyabban gondolja én meg csak nevetni tudok rajta. És ilyenkor elgondolkozom, hogy vajon az én gondjaim is ilyen semmilyenek és ha felnövök csak mosolyogni fogok magamon?
Furcsa egy akkori, 13 és 3/4 éves fiúról olvasni mostanában, lányként.
Rettentő vicces volt, de igazából ezt így nem lehet elmondani. (Bár nem szokásom, de most) Bemásolok pár idézetet, ami dőltem a röhögéstől:
"Meggyőződéses radikális lettem. Ellene vagyok majdnem mindennek."
"Mole nagymama átjött, hogy közölje velem, múlt héten a spiritisztáknál bejelentették a világvégét. Azt mondta, tegnap mindennek véget kellett volna érnie.
Korábban is átjött volna, de a függönyeit mosta."
Teljesen kész voltam...
És azért az udvarlásról se feledkezzünk meg. Mindenki példát vehetne róla:
"Ma földrajz volt, egy egész órát ültem Pandora mellett. Napról napra jobban néz ki. Mondtam neki, hogy a szeme színe éppen olyan, mint a kutyáé. Azt kérdezte, milyen fajta. Megmondtam, hogy korcs."
"Apát a tévé előtt találtam. Az Óvodatévét nézte. és a makkot utánozta, amint éppen kihajt, és tölggyé fejlődik.
A döbbenettől némán bújtam ágyba."
Miiii? :DDD
"Azt hiszem, a gerincnyújtó gyakorlatok kifizetődnek. Azelőtt én voltam az, akit vertek, most meg én vagyok, aki csak nézi, ahogy másokat vernek."
Az kedvenc részem az osztálykirándulás volt... Csodálkozok, hogy ilyen komoly következményei lettek a diákcsínyeknek, az én osztályom csinált már cifrább dolgokat is azért... :D
Oké, hazudtam, ez nem a kedvenc részem volt, hanem az EGYIK kedvencem. Legszívesebben bemásolnám az egész könyvet, legjobb idézet címszó alatt.
Pár szösszenetet mutatok még a második részből is.
(Pandora levelet küld Adriennek) "<Szeretni foglak, míg világ a világ, míg Gibraltár Angliáé.>
Április 21. Szerda: Épp most jelentették be, hogy Spanyolország visszaköveteli Gibraltárt."
(Megszületett a tesója, és az apja felhívja őt, hogy érdeklődjön felőle) "Tudni akart róla mindent, minél részletesebben. Azt mondtam, rá ütött. Félig kopasz, és dühösen bámul."
"(…) közben elmesélte, hogy apának 1953-ban gyűlt meg a baja a rendőrséggel. Azt mondta: – Almalopásért kapták el. Én meg szegény nagyapád majd belehaltunk a szégyenbe.
Megkérdeztem, hogy apa folytatta-e bűnözői pályafutását.
Nagymama azt felelte: – Igen, egyre mélyebbre süllyedt. Később már körtét és szilvát is lopott."
Annyira nehéz őt elképzelni felnőtt, érett emberként... Nem is tudom, hogy hogyan fogom elolvasni a következő részeket.
Egyébként a szüleiről megvan a magam véleménye. Csakogy nem lehet őket nem szeretni. Itt mindenkit csak szeretni lehet. Azért foglalkozhatnának jobban a fiukkal, bár akkor nem biztos, hogy ilyen vicces lenne a dolog.
Szerencsétlen kutyának még neve sincs, ezt észrevette más is, ugye? :D
Olyan jó lenne, ha ilyen kötelezőket is feladnának, szerintem boldogan olvasnák a gyerekek (vagy éppen ezt is utálnák :( )
Szerintem azért sokkal szívesebben olvasnák a gyerekek, hogy az intellektueleknek milyen nagyon nehéz az élete, mint pár kötelezőt.
Bármikor újraolvasnám, sőt, legszívesebben vennék magamnak egy saját példányt. :)
Az ítélet: 5/5
A könyvet bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
-rettentően vicces
-imádom Adrient...
-...meg az összes többi szereplőt
-könnyű olvasni
-viszont sok-sok utalás van benne, és egy csomó történelmi cucc is, amit így könnyebb megjegyezni
-olvaaaaaasd:
Fentebb (hmm) már volt szó a kötelezőkről.
KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY:
Mostantól, ha minden igaz, elkezdem olvasni a kötelezőket, és lehet párról véleményt is fogok írni. Szóval, aki iskolatitiszben szenved, az készüljön... Ha pedig lustiznál még kicsit, épp azok a kötelezőid, amik nekem, akkor jól jártál, mert megpróbálom majd összefoglalni a dolgokat pár mondatban.
Bye-bye :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése