Én amúgy várom a folytatást... :)
A vizsgált tárgy: Dora Craiban - Szabadesés
Aba kiadó
Nyíregyháza, 2011
puhatáblás
468 oldal
ISBN: 9786155033490
Mit kíván a vádlott mondani?
Helena, a tehetséges Boszorkány, s szerelme, Jeremy
számára nem egyszerűek a mindennapok. Felbukkan egy titokzatos idegen,
akihez Helena furcsamód ösztönösen ragaszkodik, s aki fenekestül
felforgatja az életét. Emellett a lány ereiben csordogáló ősi vér is
felébred, s ez sok mindent megváltoztat. A sötét, titokzatos múltból
további arcok kerülnek elő, s egy emlékezet és civilizációk előtti
jóslat is, amely végképp megpecsételi a fiatal szerelmesek sorsát, s
útjukon a boszorkányperek városába, Salembe vezeti őket…
Hogyan lesznek képesek kiállni a próbát, miként élik túl azt az időt, amit egymás nélkül, önmaguk megismerésével kell eltölteniük? Mit jelent számukra a múlt rejtélye, s a jövőre vonatkozó jóslat? Képes-e Helena elengedni a benne szunnyadó gyilkost? Mindez kiderül Dora Craiban varázslatos meséjének folytatásából.
Mit kíván a felperes mondani?
Borító mustra timeee: Éljen! Éljenéljenéljen. Szép lett. Bár a lány még mindig nem vörös hajú, de a víz legalább kapcsolódik a történethez, és azért néz is ki valahogy. Nem is akárhogy.
Még valami, mielőtt a belsővel is foglalkozunk; én nem értem a címválasztást. Egyik könyvnél sem. Igen szép szavak, még szebb, ahogy megfogalmazza az elején a jelentésüket, de sehogy nem illik a könyvhöz.
Oké. Szóval az első részt szenvedve olvastam el, írni pedig még nagyobb szenvedés volt róla. Ő itt... kevesebb, mint egy nap alatt kivégeztem. Pedig...hát jó, ahhoz képest, hogy vagy ötszáz oldalas, brutál vékony. Én nem tudom, talán zsepire nyomtatták, vagy mi?
Elmondanám, hogy Jeremy+Helena páros még mindig NEM nyerő. Nem, és kész. Komolyan, ezek olyanokon sértődnek meg, amit én észre sem veszek. Amikor meg éppen dúlt a lamúr, akkor csak búvár ruhában lehetett olvasni, mert totális nyáltenger volt. Közhelyek, 2 oldalas ömlengések, hogy örökké szeretni fogják egymást.
Rendben. Az egész úgy kezdődik, hogy egy esküvőn vannak, és Helena nagyon rosszul érzi magát a sok vallásos festmény, meg ilyesmik miatt.És még ezen is össze tudtak veszni a szerelmesek. Egy élmény volt olvasni...
Egyébként ezt leszámítva tényleg izgalmas volt. Helnek folyton rohamai vannak, de senki nem tudja, hogy miért. Aztán jön egy idegen, egy bizonyos Gregory, és a lány mindig vele lóg. Én az elején nagyon nem bíztam benne, aztán meg már furcsának is találtam, hogy így ragaszkodnak egymáshoz. Jeremy természetesen kiverte a hisztit, de meg is értem. Bár elég furcsa, hogy meg akarja tiltani Helenának, hogy találkozzanak. Mondjuk, én sem repesnék örömömben, ha a barátnőm minden szabad percét egy titokzatos fiúval töltené. Egy csomó veszekedés, de aztán rájönnek, hogy ők egymásnak lettek teremtve...
Végre megint érdekes részek jönnek, kiderül, hogy Helnek azért voltak rohamai, mert a "második szintre" lép a boszorkányságban. Valahogy így...
Még izgibb rész: kiderül, hogy Greg ki is valójában, és hogy mit akar.
Bármennyire is utáltam Jeremyék kapcsolatát, azért szomorú voltam, hogy elszakadnak egymástól.
Azt ezt követő pár fejezetben Helena csak szenvedett, pedig azért nem olyan rossz élet az, amit ő élt. Rodgert már az első részben is bírtam, és most csak még jobban és, ahh, úgy sajnálom, hogy már gyereke is van, meg felesége, mert megnézném Helt, meg őt együtt. Jeremy meg túlreagálta az egész esetet. Van sokkal fontosabb dolguk is, erre azon pattog, hogy milyen eszközzel próbált a barátja segíteni neki...
A vádlott már elmondta feljebb, hogy van egy "civilizációk előtti jóslat", ami, ha minden igaz, őket is érinti. De nem volt olyan egyszerű rátalálni a jóslatokra. Sem Jetre.Ennek köszönhetően Greg is csatlakozik a kis csapathoz, bár kicsit ellenkezve. Mert Jet eltűnt egy hónapra, egészen pontosan azért, hogy bonyolult nyelveken írt szövegeket fordítson angolra. De a kísérője azt mondta, ne szóljon senkinek, úgyhogy az otthoniak hiába keresik bárhol is. Én örülök, hogy eltűnt Jet, legalább nem kellett tovább olvasni Hel hallucinációit, már azt mondtam, hogy inkább akkor veszekedjenek, de ezt hagyja abba.
Egy újabb akadállyal állítják szembe a kis párocskát, és Helena megint majdnem meggyilkol valakit. Most komolyan. Értem én, hogy haragszik rá, meg dühös, de miért kéne ezért lepuffantani? Pedig elvileg már 'nyugodtabb' lett a természete. Aha, látom. Az első útjába kerülőt megölné.
Jet előkerül, és elmondja, hogy ő bizony Irakban volt, és google translate-eset játszott.
Kiderül, hogy Helena és Jer a tökéletes páros (persze.) és hogy csak ők tudják megállítani a háborúkat. Mondom én, hogy jobb ez a könyv, mint az első.
Greg és Jen összejönnek (micsoda meglepő fordulat. amióta kiderült, hogy ki ő, már tudtam, hogy ez lesz a vége) és Jeremyék megint nem tudnak egymáshoz érni. Mivel Jeremy egy idegbeteg, nem szól Helhez és goromba mindenkivel. Érett megoldás, mondhatom. Abba bele sem gondol, hogy a lánynak is ugyanekkora kín, hogy meg sem érintheti élete szerelmét. Nem, csakis ő szenvedhet. Értem.
Deeee, végül ezt is Helena oldja meg (mivel Jer csak durcizni bír).
Újra felpillantunk a fülszöveghez, a kis csapat elindul Salembe (nagy-nagy veszekedések árán).
Ha semmit nem tudnánk a Gyógyítókról és a Boszorkányokról, csak a nevüket, akkor persze, hogy a Gyógyítókban bíznánk meg jobban. De kiderült, hogy ugyanolyanok, sőt, szinte rosszabbak, mint a boszorkányok.
Először a szónoki képességeiket csillogtatják meg a fiatalok, de ez nem segít rajtuk sokat,ezért elkezdődik a kőkemény harc. Amiből mi semmit nem tudunk meg, mert egy félig halott szemszögéből csak a saját szenvedéseit tudjuk meg. Bár, lehet, hogy ez így jobb is volt. Így izgulhattunk, hogy mi lesz Helenával. Úgy meg csak leírta volna az írónő, hogy X és Y a haláltusáját vívja. Közben meg nem is tudjuk, hogy ki az az X és Y és még sajnálni sem tudjuk őket.
Tehát Hel épp küzd a túlélésért, mert a nővérei leszúrták. A Boszorkányok. Éljen a csapatszellem. Mondjuk előtte majdnem öngyilkos lett egy Gyógyító miatt, akin segíteni próbált, szóval már egyikben sem bízok...
A csata azzal ér véget, hogy kábé mindenki meghal.
Hogy lesz-e béke? Olvassátok el! :)
Egy fontos személy is meghal a harc után, és az utolsó pár oldal megint tiszta depressziós hangulatú. Úgy látszik, ez ilyen szomorkásabb könyv.
Az epilógusról: Rogder beszólásai után mégis mosolyogva csuktam be a könyvet. Élete egyik legfontosabb napja van, de nem veszíti el a humorát.
..."szülj gyorsan egy dögös csajszit, legalább a gyerekeink találhassanak egymásra!" :))
Az első rész mélyrepülése után nem ilyenre számítottam. Nagyon tetszett, igazán ajánlom mindenkinek. És akinek tényleg van kedve elolvasni, az ne féljen, hogy az első nélkül nem fog érteni semmit. Csak pár név van benne, amit már nem magyaráz meg, a barátaikét, de pár fejezet után bele lehet rázódni ebbe a világba.
Hogyan lesznek képesek kiállni a próbát, miként élik túl azt az időt, amit egymás nélkül, önmaguk megismerésével kell eltölteniük? Mit jelent számukra a múlt rejtélye, s a jövőre vonatkozó jóslat? Képes-e Helena elengedni a benne szunnyadó gyilkost? Mindez kiderül Dora Craiban varázslatos meséjének folytatásából.
Mit kíván a felperes mondani?
Borító mustra timeee: Éljen! Éljenéljenéljen. Szép lett. Bár a lány még mindig nem vörös hajú, de a víz legalább kapcsolódik a történethez, és azért néz is ki valahogy. Nem is akárhogy.
Még valami, mielőtt a belsővel is foglalkozunk; én nem értem a címválasztást. Egyik könyvnél sem. Igen szép szavak, még szebb, ahogy megfogalmazza az elején a jelentésüket, de sehogy nem illik a könyvhöz.
Oké. Szóval az első részt szenvedve olvastam el, írni pedig még nagyobb szenvedés volt róla. Ő itt... kevesebb, mint egy nap alatt kivégeztem. Pedig...hát jó, ahhoz képest, hogy vagy ötszáz oldalas, brutál vékony. Én nem tudom, talán zsepire nyomtatták, vagy mi?
Elmondanám, hogy Jeremy+Helena páros még mindig NEM nyerő. Nem, és kész. Komolyan, ezek olyanokon sértődnek meg, amit én észre sem veszek. Amikor meg éppen dúlt a lamúr, akkor csak búvár ruhában lehetett olvasni, mert totális nyáltenger volt. Közhelyek, 2 oldalas ömlengések, hogy örökké szeretni fogják egymást.
Rendben. Az egész úgy kezdődik, hogy egy esküvőn vannak, és Helena nagyon rosszul érzi magát a sok vallásos festmény, meg ilyesmik miatt.És még ezen is össze tudtak veszni a szerelmesek. Egy élmény volt olvasni...
Egyébként ezt leszámítva tényleg izgalmas volt. Helnek folyton rohamai vannak, de senki nem tudja, hogy miért. Aztán jön egy idegen, egy bizonyos Gregory, és a lány mindig vele lóg. Én az elején nagyon nem bíztam benne, aztán meg már furcsának is találtam, hogy így ragaszkodnak egymáshoz. Jeremy természetesen kiverte a hisztit, de meg is értem. Bár elég furcsa, hogy meg akarja tiltani Helenának, hogy találkozzanak. Mondjuk, én sem repesnék örömömben, ha a barátnőm minden szabad percét egy titokzatos fiúval töltené. Egy csomó veszekedés, de aztán rájönnek, hogy ők egymásnak lettek teremtve...
Végre megint érdekes részek jönnek, kiderül, hogy Helnek azért voltak rohamai, mert a "második szintre" lép a boszorkányságban. Valahogy így...
Még izgibb rész: kiderül, hogy Greg ki is valójában, és hogy mit akar.
Bármennyire is utáltam Jeremyék kapcsolatát, azért szomorú voltam, hogy elszakadnak egymástól.
Azt ezt követő pár fejezetben Helena csak szenvedett, pedig azért nem olyan rossz élet az, amit ő élt. Rodgert már az első részben is bírtam, és most csak még jobban és, ahh, úgy sajnálom, hogy már gyereke is van, meg felesége, mert megnézném Helt, meg őt együtt. Jeremy meg túlreagálta az egész esetet. Van sokkal fontosabb dolguk is, erre azon pattog, hogy milyen eszközzel próbált a barátja segíteni neki...
A vádlott már elmondta feljebb, hogy van egy "civilizációk előtti jóslat", ami, ha minden igaz, őket is érinti. De nem volt olyan egyszerű rátalálni a jóslatokra. Sem Jetre.Ennek köszönhetően Greg is csatlakozik a kis csapathoz, bár kicsit ellenkezve. Mert Jet eltűnt egy hónapra, egészen pontosan azért, hogy bonyolult nyelveken írt szövegeket fordítson angolra. De a kísérője azt mondta, ne szóljon senkinek, úgyhogy az otthoniak hiába keresik bárhol is. Én örülök, hogy eltűnt Jet, legalább nem kellett tovább olvasni Hel hallucinációit, már azt mondtam, hogy inkább akkor veszekedjenek, de ezt hagyja abba.
Egy újabb akadállyal állítják szembe a kis párocskát, és Helena megint majdnem meggyilkol valakit. Most komolyan. Értem én, hogy haragszik rá, meg dühös, de miért kéne ezért lepuffantani? Pedig elvileg már 'nyugodtabb' lett a természete. Aha, látom. Az első útjába kerülőt megölné.
Jet előkerül, és elmondja, hogy ő bizony Irakban volt, és google translate-eset játszott.
Kiderül, hogy Helena és Jer a tökéletes páros (persze.) és hogy csak ők tudják megállítani a háborúkat. Mondom én, hogy jobb ez a könyv, mint az első.
Greg és Jen összejönnek (micsoda meglepő fordulat. amióta kiderült, hogy ki ő, már tudtam, hogy ez lesz a vége) és Jeremyék megint nem tudnak egymáshoz érni. Mivel Jeremy egy idegbeteg, nem szól Helhez és goromba mindenkivel. Érett megoldás, mondhatom. Abba bele sem gondol, hogy a lánynak is ugyanekkora kín, hogy meg sem érintheti élete szerelmét. Nem, csakis ő szenvedhet. Értem.
Deeee, végül ezt is Helena oldja meg (mivel Jer csak durcizni bír).
Újra felpillantunk a fülszöveghez, a kis csapat elindul Salembe (nagy-nagy veszekedések árán).
Ha semmit nem tudnánk a Gyógyítókról és a Boszorkányokról, csak a nevüket, akkor persze, hogy a Gyógyítókban bíznánk meg jobban. De kiderült, hogy ugyanolyanok, sőt, szinte rosszabbak, mint a boszorkányok.
Először a szónoki képességeiket csillogtatják meg a fiatalok, de ez nem segít rajtuk sokat,ezért elkezdődik a kőkemény harc. Amiből mi semmit nem tudunk meg, mert egy félig halott szemszögéből csak a saját szenvedéseit tudjuk meg. Bár, lehet, hogy ez így jobb is volt. Így izgulhattunk, hogy mi lesz Helenával. Úgy meg csak leírta volna az írónő, hogy X és Y a haláltusáját vívja. Közben meg nem is tudjuk, hogy ki az az X és Y és még sajnálni sem tudjuk őket.
Tehát Hel épp küzd a túlélésért, mert a nővérei leszúrták. A Boszorkányok. Éljen a csapatszellem. Mondjuk előtte majdnem öngyilkos lett egy Gyógyító miatt, akin segíteni próbált, szóval már egyikben sem bízok...
A csata azzal ér véget, hogy kábé mindenki meghal.
Hogy lesz-e béke? Olvassátok el! :)
Egy fontos személy is meghal a harc után, és az utolsó pár oldal megint tiszta depressziós hangulatú. Úgy látszik, ez ilyen szomorkásabb könyv.
Az epilógusról: Rogder beszólásai után mégis mosolyogva csuktam be a könyvet. Élete egyik legfontosabb napja van, de nem veszíti el a humorát.
..."szülj gyorsan egy dögös csajszit, legalább a gyerekeink találhassanak egymásra!" :))
Az első rész mélyrepülése után nem ilyenre számítottam. Nagyon tetszett, igazán ajánlom mindenkinek. És akinek tényleg van kedve elolvasni, az ne féljen, hogy az első nélkül nem fog érteni semmit. Csak pár név van benne, amit már nem magyaráz meg, a barátaikét, de pár fejezet után bele lehet rázódni ebbe a világba.
Az ítélet: 4,5/5
A könyvet bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
-jobb, mint az első része
-izgalmaaaas
-a szerelmes párocska vagy háborúzik, vagy 200 oldalon nyáladzanak
-külön-külön szinte minden karakter normális (kivéve az a szerencsétlen Jeremy)
-olvasd.olvasd.olvasd. gyorsan ki lehet végezni, és csak néha-néha uncsi
Ezt a könyvet is nagyon szépen köszönöm Boginak! :*
Kedves olvasó, aki még életben van! Kitartás, mindjárt vége ennek az iszonyatos kánikulának. Ha gyulladni készülő könyvmolyt láttok, először vegyétek ki a könyvet a kezéből és csak utána lökjétek be a szökőkútba! :)
"mikor meg éppen dúlt a lamúr, akkor csak búvár ruhában lehetett olvasni."
VálaszTörlés:D
Annyira jól meg van írva a könyv, és én tudom, hogy nem a szereplőket, hanem a cselekményt kell véleményezni, viszont antiromantikus énem hőbörgése miatt kikívánkozott ez a mondat... :D
TörlésKedves Hilla!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál mindkét könyvről. :) Sajnos sokat kellett várni a folytatásra, mert nem igazán tudtam eleget foglalkozni a sztorival, de már lassan a vége felé tartok, és remélem, pár hónapon belül lesz belőle könyvecske. :)
Jajj, de jó, alig várom! Sok sikert hozzá, remélem minél hamarabb olvashatom! ;)
Törlés