A mai bejegyzésben a Sötét erő trilógia első részéről lesz szó.
A vizsgált tárgy: Kelley Amstrong The Summoning- A szellemidéző
Eredeti mű: Kelley Armstrong: The Summoning
Eredeti megjelenés éve: 2008
Könyvmolyképző kiadó
Szeged, 2011
344 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789632454252
Fordította: Godó Klára
Mit kíván a vádlott mondani? : Chloé Saunders nem akar mást az élettől, mint bármelyik tinédzser: esélyt arra, hogy befejezhesse az iskolát, barátokat találjon, és talán egy fiút is magának. Amikor azonban elkezd szellemeket látni, megérti, hogy az élete soha nem lesz olyan, mint a többieké.
A figyelmét követelő szellemektől körülvéve Chloé végül összeomlik, és bekerül egy kisebb elmezavarral küzdő fiatalok számára fenntartott otthonba.A Lyle Ház először normálisnak tűnik, de ahogy Chloé sorra megismeri a többi ápoltat – a sármos Simont és gyanús,
soha nem mosolygó bátyját, Dereket, a visszataszító Torit és Rae-t, aki túlságosan is szereti a tüzet – rájön, hogy valami különös, baljós dolog köti össze őket, amit nem lehet a szokásos „problémás a gyerek” viselkedéssel magyarázni. Ahogy együtt nemsokára azt is felfedezik, hogy a Lyle Ház sem egy a szokásos otthonok közül…
Mit kíván a felperes mondani? :Kezdjük a borítóval. Az ott szereplő lány egyszerűen nem lehet Chloé. Nem tudom elképzelni őt így, kivéve a nyakláncot a lány kezében. Amúgy sem szeretem, ha valódi ember van a borítón, mert így nem tudom elképzelni magamtól a szereplőt, vagy elképzelem, és akkor nem passzol a képhez.
Ettől függetlenül maga a borító nagyon tetszik, félreértés ne essék. :D
És most a történetről is pár szó.
Mielőtt elkezdtem volna olvasni, megnéztem a molyos értékeléseket. Teljesen arra voltam felkészülve, hogy ez nekem majd a kedvenc könyvemmé válik, 'mert hogy fantasy, és jókat mondanak róla'. Aha. Hát nem... Nem hogy a kedvencem nem lett, még tetszeni sem tetszett igazán. Nem kötött le, sokszor csak olvastam és olvastam, de már nem is fogtam fel a szavak jelentését. Könnyen le tudtam tenni bármikor, de amikor nagy nehezen újra elővettem, vissza kellett lapozgatni, hogy képben legyek.
A bevezető rész elég összevissza volt, de mindig azon nyafogok, hogy lassan indul be. Itt nem voltak ilyen problémák, a 20. oldalon rá is tértünk a lényegre. Ettől függetlenül végig lassú volt, talán egyszer-kétszer volt benne nem-kiszámítható-fordulat.
Mivel Chloé jókislány, így az intézetbe kerülése után is kerülte a konfliktusokat, ergo három napon keresztül 'felkelek-eszek-tanulok-eszek-tanulok-eszek-alszok' volt a program.
Meglesni más betegek aktáját pedig törvényellenes, meg amúgy is... Most komolyan, oké, kíváncsi vagy, szíved joga, de belelesni egy ellenséged személyes dolgaiba?!
A 'nővérkékről' semmit nem tudtunk meg a nevükön kívül, pedig minden fejezetben ott voltak. Érdekes, nem? Ennyit a karakterek kidolgozottságáról.
Ha már itt tartunk:
Chloé- Nem, nem, nem az ilyen főszereplő lányok miatt szólják le (részben) a YA könyveket.
Rae- Őt Rachel-nek hívják, és lány, és izéé, szereti a tüzet meg, hmmm... Ennyit tudtunk meg róla. Ja, és nincs jóban Torival.
Victoria hercegnő- Ő egy hisztis nőszemély, aki nagyon sokat képzel magáról. Róla is ennyit tudtunk meg.
Simon őfelsége- Tori 'ikertestvére', aki mindenkivel rendes, hogy mindenki így mindenki szereti, hisz ő is imádja magát, hát miért is ne?
Derek- Az egyetlen normális szereplő, talán még azt is kijelenthetem, hogy meg tudtam róla egy keveset! (Whoa!) Köszönjük, hogy a paranoiás Chloécska nem tudta félretenni a büszkeségét, hogy ne Dereken csattanjon az ostor, valamint, hogy végig ellenséges volt vele, miközben szegény D csak jót akart.
Hogy ne csak rosszakat mondjak szegény könyvről: Az alapötlet szerintem nagyon jó, itt-ott felleltem benne vicces részeket, és ha nem épp 300000 dolgozatot írnék a közeljövőben (nem, amúgy nem vagyok ideges, ááá) akkor tudnék minenféle ellenszenv nélkül is beszélni a könyvről.
Nem volt olvashatatlan, de vagy túl van értékelve, vagy az én kedvenc könyvem van alulértékelve (86%? Neem, ez még messze van attól)
De az is lehetséges, hogy én nem vagyok eléggé fejlett szellemileg, és ez itt meg valami remekmű, amit a pór nép nem tud értékelni.
Ez esetben én kérek bocsánatot.
A vége számomra 'totál-homály'. Az utolsó fejezet vége még oké. Aztán az a kiegészítő fejezetnél így olvastam, aztán értetlen tekintettel felpillantottam, majd újra elolvastam, még egy felpillantás egy teátrális "Mi vaaaan?" kiáltással megspékelve. Ezután bezártam a könyvet és most itt püfölöm a klaviatúrát, nagy örömötökre. Van egy nénike, és az beszél Chloéhoz, vagy az egy szellem,vagy ápolónő, vagy mi? És egyébként miért 'vihog'? Ha ez függővég lenne, akkor, közlöm, hogy ez nem az...
Most, hogy porig aláztam szegény könyvet (sajnálom :( ), pontozzunk!
Az ítélet : a vádlottat bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
- a karakterek kidolgozatlanok
-a főszereplő idegesítő
-délutáni olvasmánynak, ha nincs semmi dolgod, kiváló olvasmány
-nem kell sok energiát belefekteti az olvasásba
-nem nagyon volt akció dús,sem érzelem dús ha fáradt vagy, pont jó
5/3,2
Viszlát, kedves blogolvasóim, legközelebb ugyanitt!
Ciao! (Marina ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése