A vizsgált tárgy: Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály
Eredeti mű: Julie Kagawa: The Iron King
Eredeti megjelenés éve: 2010
Magyar kiadás:
Könyvmolyképző kiadó
Szeged, 2012
372 oldal
ISBN: 9789632456058
Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.
Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.
Mit kíván a felperes mondani?: Ez is egy olyan könyv volt, amit akárhol, akármikor kezdek olvasni, egy pillanat alatt magával ragad. Akkor is beszippantott a történet, amikor három hét után újra elővettem ( Még mielőtt valaki félreérteni három szép héttel ezelőtt dolgoztam fel azt a tragikus információt, hogy nincs meg a könyv harmadik része -> így a másodikat sem merem elolvasni -> így az elsőbe sem kéne nagyon beleszeretni. Ígyhát az utolsó 20 oldalt félretettem).
Akkor most a szereplőkről: Meghan semleges volt, mint a YA főhősnők többsége számomra, Puck valamiért idegesített, nem értem, hogy miért nem tud megkomolyodni, nekem ez eléggé ellenszenves.
Kacorról így 'három hét elteltével' (enyje-benyje Hillácska) nem sok maradt meg, talán annyi, hogy szórakoztató volt, és a végén szép volt tőle, hogy SPOILER nem kért semmit Meghan-től. SPOILER VÉGE.
Éééééés a végére hagytam: 'dobpergés:düdüdüdüdüdüdü' Ash! (badumtsss)
A cselekmény pedig, ahogy már fentebb említettem, varázslatos volt, a tájleírások nagyon jók voltak, képzeletben végigjárkáltam A Téli udvart, a Nyári udvart, egész Sohaföldet. És a befejezés.... Sorry, no spoiler, emberek, ezt el kell olvasni!
Ahogy leírta az írónő a drámaibb részeket, Meghannal együtt tört össze a szívem újra és újra. A harcolós jeleneteket is eseménydúsan ábrázolta, szinte tövig rágtam a körmeimet, amikor lezajlott a végső párbaj, magam elé képzeltem az ellenfél ördögi mosolyát, a fülemben csengett a horrorisztikus nevetés.
Ahogy a szereplők együtt, egymást segítve kalandoztak a varázslatos tájakon, nem volt pillanat, amikor ne vágtam volna valamilyen fejet, legyen az fülig érő mosoly, csészealjnyi szemek, felvont szemöldök, résnyire húzott szemek. Aki látott olvasás közben, valószínűleg elég érdekesen nézhetett rám, de egy jó könyv ilyen ilyen hatással van rám.
Na, a végére azért még beszúrok pár szót a borítóról is: Szánom-bánom, de nem a fülszöveg fogott meg igazán, hanem az a gyönyörűség, de végül nem csalódtam, azért egy ilyen csodához illik is a remek belbecs. Azért ne rólam vegyetek példát, srácok, attól még, hogy valaminek nem szép a csomagolása, lehet nagyon is szép belülről. (Ilyenek a Hörcsögök is :) )
Értékeljünk!
5/4,95 (az a 0,05 a folytatásért van)
U.i.: Egyébkén nagy itthon a bánat, mert még mindig nem sikerült megszereznem a harmadik részt, de most már mindenképp elolvasom a másodikat,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése