Támadnak a lelkek...

Szia-sztok!
Sziasztok!
Szi.asz.tok!
Hűha!!!
Megmagyarázom. Most tettem le a könyvet, és szóhoz sem tudok jutni (mint látjátok).
Szóval, ahogy a múltkor ígértem, most Meyer néni könyvéről próbálok majd nektek kritikát írni.

A vizsgált tárgy: Stephenie Meyer - A burok

A vádlott adatai:

Eredeti mű: Stephenie Meyer: The Host
Eredeti megjelenés éve: 2008
Agave Könyvek
Budapest, 2012

520 oldal 

keménytáblás

ISBN: 9789639868274

Fordította: Farkas Veronika

Mit kíván a vádlott mondani? : A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára.

Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Mit kíván a felperes mondani?: Nem hiába végzett 89. helyen sci-fi kategóriában a molyok szerint. Lehet az is közrejátszik abban, hogy ezt most nagyon szeretem, hogy épp egy csomó kevésbé jó könyvet olvastam el ez előtt - Egy ikerpár titkos naplója, Evermore-.

Jó, akkor most a cselekményről is. Mint ahogy a fülszövegben is le van írva, jönnek az idegenek és megszállják az embereket. Nem csak az embereket, hanem az összes többi olyan életformát is, ahova eljutnak. Csakhogy -noha az eddigi bolygókon nem igen ellenkeztek a gazdatestek- az emberek egy része, aki tudott az 'összeesküvésről', menekülni kezdett, bujdosni. Melanie és az öccse is épp elhagyni készültek egy helyet, amikor megismerkedtek Jareddel. Ilyen, és ehhez hasonló emlékek kerülnek Vándor kezébe, ő az akit Mel testébe ültettek, amikor elfogták. De a lány erős, a beillesztés után is tudatánál marad, a fontos információkat elzárja a lélek elől, és közben folyamatosan beszél is hozzá.

Cso-dá-la-tos: Szépen ki van dolgozva, szépen fel van építve, bár egy picit lassan indul be. Amit felvázoltam fentebb, az körülbelül 100 oldal tartalma, na de innen jön az izgalmas rész.

Mel és Vándor összefognak a goromba Hajtó ellen és megpróbálják megkeresni Melanie családját. Ez a rész is annyira jól van megírva, amikor hosszú olvasás után picit letettem a könyvet, annyira valóságosnak éreztem a sivatagot és a fojtogató meleget. Amikor pedig majdnem feladták -bár tudtam, hogy nem halhat meg a negyedénél a főszereplő- ott forgolódtam a kanapéban ( a többiek el sem tudták képzelni, micsoda borzalmakat éltem át), szurkoltam, hogy még egy picit menjen, csak egy icipicit, és ott lesz előtte.

Nagy kő esett le a szívemről, amikor Jeb bácsi megtalálta. Innentől pedig kínkeserves volt az olvasás, nagyon rossza volt átélni azt a kirekesztettséget, amit Vandának el kellett viselni.

Szépen, lassan oldódott a hangulat, belém meg visszatért  remény, hogy befogadják. És így is lett. Ahogy az emberek, még Jared is szépen lassan összebarátkoztak Vandával, úgy szerettem meg lépésenként én is a lázadok majdnem minden tagját. Végül az is kiderült, hogy abban az egy testben két lélek lakik. Mármint a többiek előtt. Mert végig a könyvben ott voltak Mel kis kommentjei a könyvben, amiket nagyon szerettem, nem ijedt meg attól, hogy nem ő irányítja a testét, szarkasztikus humora, és túlélőösztöne nem hagyta őt cserben.

Több haláleset is volt a könyvben, de az az igazság, hogy nem nőttek úgy a szívemhez ezek a szereplők annyira, hogy szomorkodjak emiatt, annak ellenére sem, hogy Vanda a haláluk után nagyon el volt keseredve, nekem pedig itt egy kicsit hiányérzetem volt. Ha az írónő azt szerette volna, hogy mi is sajnáljuk őket, többet is leírhatott volna a Vandával közös életük mozzanataiból.

Ian is refelktor fénybe kerül, bár már az elején lehetett sejteni, mik a szándékai, különösebben nem is rejtette el az érzéseit.

Egy emberöltővel azután, hogy kinyitottam a könyvet (3 nappal azután), jött a drámai rész. Persze, akkor amikor minden jó, mindenki boldog, ennyivel még nem lehet befejezni, tovább kell borzolni az olvasó idegeit.

Úgyhogy újra megmutatkozott Vanda önfeláldozásra való képessége, itt következett pár -tíz-oldal, ahogy tövig rághattam a körmömet, és fátylos szemmel meredhettem a könyvre, magamba suttogva "Nem, ezt nem teheted nem velük. Oké, ő is fontos de mi lesz vele? Őt meg amúgy sem szeretem, mit számít? Ja, te szereted... Nem érdekel akkor se merd megtenni!" Ebben pedig Mel is egyetértett velem.

.

.

.

De végül mégis megtette. És ha nem lenne a 'fickó-akit-nem-szeretek' borzalmas vége lett volna a könyvnek.

A vége. A vége annyira jó lett, hogy jobbat elképzelni sem tudnék. Csodás, szinte az sem érdekel, hogy a Földet továbbra is megszállásuk alá vonják a Hajtók és a lelkek.

A könyv olvasása közben pedig megismertem sok új embert, új lelkeket, új társadalmat, új életformákat. Egy új világot. És én megszerettem ezt az új világot. :)

Szereplők:

Vanda: Kedves és önfeláldozó, ugyanakkor nagyon érzékeny is, szinte túlságosan. Akit szeret (és azt is akit nem *bosszússzemmelnéz-Kyle-ra*), azt az élete árán is megpróbálja megvédeni. Nem nyafog, ha neki épp rossz lapokat oszt a sors, eltűri. Nagyon szimpatikus.

Melanie: Harcias, bátor, szívből tud szeretni. érett, csodás humora van. Ő az, aki akkor sem adja fel, amikor mindenki más ige, és végül megmenti a többi embert.

Ian: Védelmező, kedves, aranyos, megbízható, ő meglátja a szépet a csúfban, a jót a rosszban, képes más nézőpontból is szemlélődni. Nem csak néz, lát is.

Jared: Unszimpatikus volt végig, taláááán, talán-talán, a legvégére egy kicsit kevésbé utáltam, de egyébként végig bizalmatlan volt és csak saját magát tette a gyerekes viselkedésével nevetségessé.

Jeb: Az öregembe is a szívemhez nőtt, végig nagyon rendes volt Vandával, akkor is, amikor más nem. Összetartja a csoportot, nem forrófejű, mégis meg tud védeni bárkit.

Doki: Egy csupaszív, kíváncsi, mindig segíteni akaró emberke, aki kiáll a barátai mellett, és betartja a szavát/kivéve, ha kés fognak a torkához :D/

Azt hiszem ennyi lenne. Egy közel 600 oldalas könyvhöz hosszú vélemény jár.

Az ítélet: A vádlottat bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:





-végig túl izgalmas volt

-a szereplő (végre-valahára) kidolgozottak és szerethetők voltak

-csodás a befejezés

-sokat lehet nevetni, de sírni is rajta

-ebben a könyvben el lehet gondolkozni a bensőnk fontosságáról

4.5/5

Legközelebb egy verses cikkel jövök, addig is mindenkinek jó tanulást/munkát/lazítást. Nevessetek sokat, sírjatok kevesek, simogassatok zsiráfbébiket, sziasztok!