A vizsgált tárgy: Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek
Eredeti mű: Lauren Oliver: Before I Fall
Eredeti megjelenés éve: 2010
Ciceró kiadó
Budapest, 2010
414 oldal
puhatáblás
ISBN: 9789635397228
Fordította: Heinisch Mónika
Mit kíván a vádlott mondani?
Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet.
Mit kíván a felperes mondani?
Hát, jó lenne tudni, mit kívánok mondani, ugyanis erre nincsenek szavak.
Vannak a rossz könyvek,amiket még azelőtt elfelejtek, hogy becsuktam volna egyáltalán, vannak a nagyon jó könyvek, amikre életem végéig emlékezni fogok, és vannak az ilyen fajta könyvek, amiket, ha leteszek, nagyon felkavar az egész, aztán az idő múlásával szépen-lassan leülepszik. Egyelőre várom, hogy leülepedjen a dolog...
A könyv a napok szerint van fejezetekbe foglalva, de ezen kívül kisebb -a fejezeten belüli- elválasztások is megtalálhatók a cselekményre utaló címmel.
Az az igazság, hogy a főszereplőtől és a legjobb barátnőitől feláll a szőr a hátamon. Amikor az ő életükről olvastam, semmi érzelmet nem éreztem, talán egy kis undort. Akaratlanul is húztam a szám Lindsey minden egyes mondatánál. Teljesen nem az én világom az, amit ők művelnek.
De Sam a könyv végére egy kicsit megváltozik, szerencsére jó irányba, bár egy ilyen hét után kétlem, hogy bárki is az maradna, aki addig volt. Ally, Elod és Lindsey viszont mit sem változnak, mert ők nem tudják, hogy már hetedjére van újra Cupido-nap.
A legrosszabb az volt, amikor (spoiler, ha látni szeretnéd, jelöld ki) nem is halt meg a nap végére, csak elaludt, és amikor felébred, megint újra kellett élnie február 12-ét.
A végére, ahogy sok más, én is megértettem, hogy miért pont a népszerű-lányokat választotta az írónő a főszereplőnek. Minél magasabban vagy, annál nagyobbat esel. Egyre több apró kis titkot tudtunk meg a tökéletesnek hitt életükről. Hogy miért olyanok, amilyenek. Hogy miért bánnak úgy egyesekkel, ahogy.
De a dolgok közül egy se mentség semmire. Juliet, Anna, Kent, annyi mindenki, miért kell őket bántani.
Juliet. Hűha. Azon kívül, hogy nagyon sajnálom, haragszom rá, pedig tudom, hogy nem rá kéne haragudom, hanem azokra akik tönkretették.
A kedvenc szereplőm természetesen Kent Csodálatos McFuller volt, aki tulajdonképpen maga az őrült normálisság, akinek a jeleneteinél mindig relaxálhattam egy kicsit a sok rossz között. A többiek azt sem érdemlik meg, hogy a nevét kimondják.
Lehet, hogy ennyire nem kéne az egekig magasztalni, mert csak egy mellékszereplő, de messze túlszárnyal még néhány igen fontos szereplőt is más könyvekből.
Allyt és Elodyt nem kedveltem meg, mondjuk utálni sem utáltam őket. Semlegesek. Birkák. Mennek a kis díva után. Abból is látszik, hogy semmi egyediség nincs bennük, hogy még mindig keverem őket.
Lindseyről már fentebb elmondtam véleményem. Néha már annyira idegesített, hogy szerettem. Jó, kell egy kis őrültség az életbe. Ha Lindz-t összegyúrnánk Rentai Renátával meg Isabel Culpepperrel megkapnánk a tökéletes szereplőt. Lehetne utálni, amiért sok embert bánt és csak színészkedik, de amikor az őszinte jeleneteit olvastam, akkor nagyon szerettem. Egy olyan Lindseyt el tudtam volna viselni.
Ju-li-et. Héé, már ő is volt egyszer. Na mindegy. Csak nem értem, hogy miért tűrt az elején. Jó a legeslegjobb barátnők voltak, de ki kellett volna állnia magáért. Onnantól kezdve automatikusan ő lett a célpont. A "kedves" lánykák meg nem hogy békén hagynák, inkább kikészítik idegileg. Gratulálok.
Azon gondolkozom, hogy rájöttem az egész könyv legnagyobb titkára. Sam egy hétig szenved, hogy megtalálja, mit rontott el, hogy helyrehozza a dolgokat, miközben a legjobb barátnői miatt halt meg. L bántja Julietet, aztán a többiek is, aztán emiatt öngyilkos akar lenni szegény pára, de szerencsére Sammy megmenti és ő hal meg. Tehát ki a hibás? Lindsey. Ennyi!
Anyci, apci, hugica rendben vannak, sokat nem hallani róluk,talán csak egy-két szomorú, őszinte gondolatot. Rob egy nemtudommi, legyen csak boldog Gabyval vagy kivel, meg is érdemlik egymást. Egyébként a kedvenc napom a harmadik volt, amikor totál kifordult magából, és bármit megtett, ami csak az eszébe jutott. Mindenkinek kéne egy-egy ilyen nap, amolyan feszültség levezetésként.
Az ítélet: 4,5/5
Nincs több hozzáfűzni valóm Ez a könyv nem bűnös. Csak szomorú. Viszlát, Sam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése