Újabban rákattantam King bácsi könyveire, szóvaal, most jöjjön a...
A vizsgált tárgy: Stephen King- Christine
A vádlott adatai:
Eredeti cím: Christine
Eredeti megjelenés éve: 1983
Európa kiadó
Budapest, 2007
646 oldal
ISBN: 9789630782296
Fordította: Falvay Mihály, Kappanyos András
Mit kíván a vádlott mondani?
A szerelem öl, butít és nyomorba dönt – szokták mondani a sokat
tapasztalt öregek, s ilyenkor általában egy bomba jó nőre gondolnak, aki
tönkretett egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiút. De mi van
akkor, ha egy szerencsétlen, jobb sorsra érdemes férfiú – pontosabban
kamasz fiú – szerelmének tárgya egy ócska, kimustrált, csupa rozsda
autó? Egy húszéves, egykor ragyogó szépségű s még mindig elbűvölő alakú
1958-as Plymouth Fury, „akit” ráadásul Christine-nek hívnak? Nos, miután
Arnie Cunningham libertyville-i középiskolás diák első látásra fülig
beleszeret Christine-be, s őrülten, elvakultan, a végsőkre elszántan
szembefordul szüleivel, egyetlen barátjával, sőt egyetlen barátnőjével
is, hogy megszerezhesse, illetve megtarthassa „őt”, a tétel minden
kétséget kizáróan erre az esetre is igaz. Bonyolítja a helyzetet, hogy
egy féltékeny, vérszomjas dög, aki mindenkit elüldöz a fiú mellől. S
valóban, ahogy Arnie-nak sikerül üzemképes állapotba hoznia Christine-t,
egyre-másra rejtélyes módon és bestiális kegyetlenséggel elkövetett
gyilkosságok bolydítják fel a kisváros békés mindennapjait. Bizonyítékok
hiányában tétován tapogatózik a nyomozótiszt. Bizonytalan sejtésekkel
viaskodik a jó barát, Dennis Guilder és a barátnő, Eligh Cabot is,
akiket az egyre megfoghatatlanabbá váló szörnyű események magától
értetődő természetességgel sodornak egymás karjaiba. Érzéki csalódás, a
képzelet játéka csupán vagy valóság az az oszladozó hulla szagára
emlékeztető bűz, amely hol halványabban, hol orrfacsaró módon
Christine-ből árad? S vajon mi okozza azt az ijesztő változást, ami
Arnie megjelenésében és viselkedésében végbemegy, attól kezdve, hogy
Christine-t magáénak tudhatja? Talány és meghatározhatatlan rettegés
mesteri adagolásával tartja fogva az olvasót Stephen King, akinek már
számtalan regényét izgulhattuk végig.
Mit kíván a felperes mondani?
Mááár a fülszöveg is egy kisebb regény, nem? :D
Igazából nagyjából le is van írva, hogy miről van szó, elég részletesen. Szóval kezdjük most a véleménnyel.
Nem tudom, hogy az fogott-e meg ebben a könyvben, hogy rettenetesen hosszú, és sokáig tart, vagy tééényleg megragató volt a történet. Szerintem egy kicsit mindkettő.
Amikor a végén becsuktam a könyvet egyszerre volt bennem egy bizonyos "hűha" érzés, és üresség. Ugyanis ezt a bő hatszáz oldalt pár napig olvastam, de akkor nagyon intenzíven, és teljesen magába szippantott az egésznek a világa.
Ez igazából egy nagyon fura regény. Komolyan, extrán fura. Ráadásul, nem tudom, mit gondoltak azok, akik rajtam kívül még elolvasták, de nekem a vége naagyon függővég szagú. Vagy csak egy klisés, "hahó, kedves olvasó, az oldalak elfogytak, de azért izgulj még egy kicsit ezen".
Ami a cselekményen kívül nagyon megfogott, azok a szereplők voltak. Nem csupa biodíszlet, (na jó, talán Leight kicsit kidolgozatlan volt, de ebbe is csak a legkritikusabb énem köt bele).
***
Itt most álljunk meg egy kicsit. Ne haragudjatok, hogy ilyen összevissza van az agyam és a gondolataim. Szóval.
Én. Sajnos. Vagy nem sajnos. (?) Megnéztem a filmet. És nem azt mondom, hogy rossz volt. De jónak sem volt mondható. És a szereplők OTT igazán Katon Károlyok voltak.
Ennyi lettem volna filmmel kapcsolatban.
***
Arnie szerintem az egyik legkidolgozottab karakter, akiről valaha olvastam. Ennek ellenére, vagy pont emiatt, nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem, sajnálom, vagy undorodom-e tőle. Rengeteg negatív és ugyanannyi pozitív tulajdonság, gyengeségek és erősségek, tökéletlenség... Ilyen szereplők kellenek, nem pedig Papír Jancsik.
Dennis hasonlóan Arnie-hoz, hajszál pontosságal volt "felépítve", viszont ő nekem inkább kellemes, szimpatikus személyiségnek maradt meg.
Arnie anyja egy hárpia, már ne is hargudjatok.
De ilyen emberek is vannak, tudjátok, megszoksz, vagy megszöksz.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a könyvben szerepet játszik a diákok közti ellenségeskedés, a gyengék bántalmazása. Ráadásul elég komoly módon, a bosszú pedig édes és... Kegyetlen.
Nem tudom elégszer ismételni, hogy ez egy rettentően fura történet volt. De nagyon izgalmas is, főleg a vége felé. Nagyon tudom ajánlani, és bár nem az a tipikus horror, sőt nem is valalmi életszerű, de mégis sikerült megborzongatnia.
A vádlottat bűnösnek nyilvánítom az alábbi pontokban:
-megint csak azt tudom felhozni, hogy. Helóóó. King könyv
-nem ijesztő, de megvan az a sötét hangulata, amit mindenki imád
-kicsikocsiteleatank
-a karakterek olyanok voltak, mintha igazi, élő emberek lettek volna
-kicsit pszichopata regény, azt meg kell hagyni
-végre nemHappy end
Az ítélet: 4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése