Visszaragyogok Hozzátok

Fél év kihagyás után ismét próbálom hasznosan eltölteni a rengeteg szabadidőmet, szóval az olvasás mellett visszatérek az íráshoz is.

Sajnálom, embik, hogy szó nélkül leléptem, se puszi, se pá, de a nyár mire való, ha nem arra, hogy az ember begubózzon, és falja a könyvecskéket, aztán írjon róluk? :D

Szóval, hogy elég hatásos legyen ez az "újranyitás", egy megfelelő könyvet kellett választanom. Szerintem jó döntést hoztam. *dobpergés*

A vizsgált tárgy: Stephen King -  A ragyogás

A vádlott adatai: 
Eredeti cím: The shining
Eredeti megjelenés éve: 1977
Európa kiadó
Budapest, 2014

512 oldal

puhatáblás 

ISBN: 9789630797160 

Fordította: Prekop Gabriella

Mit kíván a vádlott mondani? 

A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés.

Mit kíván a felperes mondani?

King bácsiiii. *hihihihi*

 Szóval.

Nem láttam még a filmet, de erősen gondolkodok rajta, hogy megér-e egy hét nem alvást. Szerintem simán. Úgyhogy mielőbb sort kerítek arra is.

Viszont most térjünk vissza a könyvhöz. 

Én mindig mondom, de senki nem hiszi el, hogy egy könyv is lehet rettenetesen félelmetes. Ez most nem az a kategória volt, de azt sikerült elérnie, hogy ne merjek elmenni egyedül a fürdőszobához.

Nekem nem kell egy halott nékike a kádba. Jézusom. :D

A történet igazából elég lassan indult be, viszont nem volt unalmas az eleje sem. Szerencsére nem E/1-ben íródott, és így több szemszögből is láthattuk a cselekményeket, és ugyanígy a múltba történő visszatekitéseknél sem csak egy ember emlékeivel ismerkedhettünk meg.

Ahogy a fülszövegben is le van írva, minden adott egy jó kis horrorhoz; egy pici beütéssel rendelkező apuka, egy "ragyogó" gyermek, és egy (Na most fogalmam sincs, hogy hogyan jellemezzem az anyukát.  Bátor? Vagy kicsit túlféltő?) szóval  egy a családját féltő anyuka. Csak ők hárman, egy eléggé kétes múltú szállodában, elzárva a világtól.

Ebből csak jót lehet kihozni, főleg, ha King bácsira bízzuk.

Amint túlléptünk ez első "ismerkedős" szakaszon, és végre kibontakozott a történet, letehetetlen volt a könyv. 

Épp amikor kezdett egy icipicit unalmassá válni (de még nem eléggé ahhoz, hogy megforduljon a fejemben az, hogy bezárom) történt egy újabb "meglepetés". Nem éppen a jó fajta meglepikre gondolok, de a váratlan fordulat, az váratlan fordulat. 

A hangulat a regény első felében inkabb borús, szürke, szomoú volt, próbált felkészíteni a feszültségre. A második részben ez elég hirtelen átcsapott idegtépően izgalmasba, viszont nem volt kifejezetten félelmetes. Persze voltak részek Danny szemszögéből, amik hátborzongatóak voltak, de ezeken kívül sok volt benne a gyors "akció" (?) jelenet is. (A halott nénike képe viszont beleégett a retinámba, szóval most minden elismerésem. :D)

Ha rátérünk az "ijesztőbb elemekre", akkor csak annyit akarok megemlíteni, hogy talán azért nem ütött ez nálam annyira, mert a mozgó sövény valahogy nekem neeeeem tudott annyira átjönni úgy, mint egy borzalmas fenevad. Meg az a kutya-csávó is inkább volt kellemetlenül beteg, de nem félelmetes. 

Az igazat megvallva én egyáltalán nem kételkedem abban, hogy vannak olyan emberek, akik ragyognak. Tehát van bennük valami plusz, amitől egy picit jobban tudják érzékelni a körülöttük zajló világot, mint más emberek. Még nem találkoztam ilyennel, de nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy léteznek.

De nem a kisfiú volt az egyetlen szereplő, aki ragyogott, sőt, a közepe felé azt hittem, az egész család rendelkezik ilyen képességekkel, de aztán tisztázódott, hogy csak a szálloda hozza ki mindenkiből az elmebeteget. 

Különös, hogy ráfogják ezt a Panoráma hotelre, de szerintem a bezártság miatt is kialakulhat ilyen szintű feszültség. Mert ez a könyv így is bőven benne van a pszicho-horror kategóriában, de ebbe mintha egy nagyon kevés fantasy is söppent volna bele. Ami egyáltalán nem gond, sőt. Izgalmasabbá tette az egész történetet.

A szereplők közül természetesen a halott nagyi a kedvencem, örök rajongójává váltam. :D

Jack, az apuka karaktere rendkívül kidolgozott, egyszerűen furcsa, de elképesztő volt egy ennyire megtébolyult ember fejébe látni. Máig nem tudom, hogy akkor a Rossz átvette-e a hatlmat a teste fölött, vagy a legbelső, szerető apuka került-e a felszínre, de azt hiszem, így jó is. Egy kis rejtély.

Wendy, a nemtudommilyen anyuka számomra nem maradt annyira emlékezetes, persze ez valószínűleg direkt így volt megírva, elvégre nem ő a főszereplő. Segített, kiabált, megvádolta néha Jacket, féltette Danny-t, sikoltozott, ilyesmik. Biodíszlet.

Danny volt a másik kedvencem a múmianyanya után. Egyáltalán nem egy öt éves elméjével rendelkezett, ami annak a számlájára írható, hogy egy elátkozott hotelben kellett nap, mint nap túlélnie a ragyogásával, meg egy belsőTony-val együtt. Ami azert, valljuk be, elég nehéz lehet.

Hallorann nagyon szimpatikus volt, sajnáltam, hogy ilyen kevés szerep jutott neki, és még azt a pár sorát is sikerült átugranom, mert annyira izgalmas volt pár jelenet, hogy csak gyorsan a végére akartam érni, hogy megtudjam, hogy akkor most 'mi lesz???!'.

Ullman pár megszólalásától a falra másztam, szerencsére ő is csak nagyon mellék mellékszereplő volt.

Összességében wáoooow. Nem kifejezetten az a "minden halk csattanásra felkapoda fejed, annyira be vagy sz*rva", hanem izgalmas horror. 

Stephen King megint (mindig) nagyot alkotott.

Egy nagyon halk megjegyzés: a kellögem. Tuddddom én, hogy nagyon nehéz az ilyeneket jól lefordítani, de ezért a REDRUM, hm. Nem is tudom. Jobban el van találva. Az az igazi. De a kellögem is belefér az elfogadható kategóriába, csak fura volt kicsit. :D

A vádlottat bűnösnek találom az alábbi pontokban:

-ez egy King könyv, gyerekek

-ez az egyik leghíresebb könyve, és nem ok nélkül

-izgalmas, és pont eléggé ijesztő

-a karatktek *könnyes szem* ki. vannak. dolgozva. végre. egy. könyv. igen.

-cuki, okos kisfiú

-megbolondult apuka, hééééééé, hát nem hangzik mennyeien?

-bárhol vagy, a 217-es szobában ne nézd meg a fürdőkádat

Az ítélet:

5/5

Felkészülök a filmre lelkileg. Tuti abban is imádni fogom a nyanyát. :D

Bonne journée, emberkék, örülök, hogy visszatérhettem a könyves blogok világába. :)