Úgy három hete végeztem a lenti könyvvel, de még csak most szántam magam rá arra, hogy írjak róla. Hogy miért? Mindjárt elmesélem.
A vizsgált tárgy: Laurie Halse Anderson - Hadd mondjam el...
A vádlott adatai:
Eredeti mű: Laurie Halse Anderson: Speak Eredeti megjelenés éve: 1999
Animus kiadó
Budapest, 2006
200 oldal
keménytáblás
ISBN: 963956396x
Fordította: Csatári Ferenc
Mit kíván a vádlott mondani?
Hadd mondjam el…
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.
Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.
Mit kíván a felperes mondani?
Tehát. Hogy miért vártam ennyit. Durva könyv, durva téma. Az írónő pedig tökéletesen eltalálta ezt a stílust. Süt róla a depresszió és a reménytelenség, hogy nem tud mit tenni magával, legszívesebben megszűnne létezni.
Ez teljesen az a könyv, amiről nem nagyon lehet sokat mondani, mert érezni kell, el kell olvasni, a saját szemünkkel kell látni a leírtakat.
Akivel még nem történt ilyen, az szinte el sem tudja képzelni, hogy mi játszódhat le a lányban. Én sem tudom, és nem is akarom megtudni, és remélem többé senkivel sem történik meg többé, de hülyeség ezt gondolni. Úgyis lesz... Szomorú, de igaz.
Szóval, visszatérek a lényegre. Mivel rengeteg emberrel még nem történt ilyen szörnyűség (ne is!) ezért késztetést érzünk rá, hogy elolvassuk. Az emberek szeretnek félni, ezért olyan népszerű KIng bácsi, szeretnek borzongani, a fogukat csikorgatni olvasás közben. Néha kiszakadni a saját kis csöndes valóságukból. Nem akarják a saját testükön megtapasztalni az olvasottakat, de tudni akarnak róla.
Ezért olyan népszerű ez a könyv.
Oké, nem CSAK ezért. Mint már fentebb leírtam, tökéletesen ábrázolja Melinda lelkivilágát.
Hogy is érezhetne bármit a fájdalmon kívül a lány, akit megerőszakoltak (ezt nem lehet nem spoilerezni, de szerintem már az első oldalon lejön mindenkinek a lényeg. Akiknek nem, azokért satírozom feketére), a szülei nem törődnek vele, egy árva barátja sincsen, sőt, még olyan se nagyon aki ne utálná, folyton megalázzák az új iskolájában (és nem csak a tanulók), ráadásul egy gimnáziumba jár azzal a fiúval, aki "tönkretette" (ha szép szóval akarom mondani).
A legfurább számomra az volt, ahogy mindezt Melinda minden szó nélkül tűrte. Oké, én sem vagyok bőszavú, de ha már a tanárok is ilyen szinten lennének velem szemetek, akkor valakihez odamennék. Na és itt jött az, hogy csak VOLT fura. Mert közben megértettem. Kihez ment volna? Úgy igazán őszintén. Olyan mélyen volt abban a bizonyos gödörben, hogy ha óriási fényszórókkal szórakozott volna se láthattuk volna meg szegényt.
/Nagy váltás/ Rendben, azt meg kell hagyni, a keserű humor továbbra is a kedvencem, így Melinda beszólásain el-elmosolyodtam.
/Újabb kanyar/ Borító: sokaknak nem tetszett az Animusos (a fenti) borító. Meg kell mondjam, én sem tettem volna a kedvenceim közé, de sok bajom mégsem volt vele. Viszont a könyv elolvasása után mérföldekkel szebbnek láttam. (Burkolt utalás arra, hogy olvassátok el, és ti is megértitek, ne ezért, hanem főleg azért mert naaagyon jó volt... szomorúan jó...).
Gondolom nem árulok ez azzal nagy titkot, hogy nagyjából happy lesz az end. Egy Mr Freeman-t minden lelkibetegnek odaajándékoznék. Soha nem erőltette ki Melindából a szavakat, beszélt, ha akart. A nem faggatás nem azt jelenti, hogy nem foglalkozott vele, hanem azt hogy mindig ott volt neki, támaszt nyújtott, de csak ha a lány megnyílt neki.
Összességében nem tudom mit írhatnék még erről a könyvről. A szereplők nem kartonbabák voltak, az írónő úgy mozgatta a szálakat, hogy (hmm, most hogy is fejezzem ki magam?!) az egyik (legvalószínűbb) kimenetel játszódjon le a regényben. Mert több is van. Alakulhatott volna sokkal jobban, vagy sokkal rosszabbul is. Más-más szereplőkkel más lenne a történet vége. Ezek a szereplők úgy voltak megosztva, hogy több legyen belőlük a negatív, mint a pozitív, hogy lássuk, még ilyen "körülmények" között is talpra tud állni az, aki erős.
A vádlottat bűnösnek találom az alábbi pontokban:
-olvasd
-mert akkor megérted
-felnyitja a szemed
-hadd mondja el Melinda...
-bármikor újraolvasnám
Az ítélet: 4,8248986284762, jó, hazudtam,
5/5
El nem hisztek, ezt a könyvet a sulim könyvtárából kölcsönöztem ki. Azt hinné az ember, hogy ott csak szótárak vannak, és kötelezők (a legpozitívabb értelemben, és ezt most teljesen komolyan mondom. Itt olyan kötelezők vannak, hogy sírok örömömben :D) és konkrétan felsikoltottam, amikor megláttam a polcon ezt a csodát. Kicsit furán néztek rám, főleg azért, mert épp csoportos körbevezetés volt, de a könyvtárosnéni volt olyan rendi, és kiadta nekem. :)
Arriverci, drága olvasók! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése